R'dam másik oldala – mert néha azért teljesíteni is kell…

Annyira nem mondanám, hogy rotterdami „kiruccanásom” legszebb másfél hetét tudhatom magam mögött a tegnapi nappal bezárulva, a vizsgaidőszak ugyanis meglehetősen megviselte mind a szellemi mind fizikai kondíciómat. Mindezek után már nagyon is tudom tisztelni az otthoni módszert, amikor is van egy szűk hónap levizsgázni a tárgyaidból. Egyetlen hét alatt négy, egyenként három órás vizsga sikeres teljesítésének a nehézségi foka nem is kicsit tart a végtelenbe. Az azért hozzátartozik a történethez, hogy elvileg a holland hallgatóknak 3 tárgy felvételét teszik lehetővé egy trimeszter alatt, azonban az Erasmus program otthoni elszámoltatása céljából kénytelen voltam ennyit felvenni…

"Nem bíííííírom"

Szóval az előző másfél hetemet szinte csak és kizárólag a lakásban töltöttem, mindössze bevásárlás, egyetemi óra, vagy a többiekkel közös feladat-megoldogatás esetén mozdultam ki otthonról. Mondjuk kicsit idegesített néha, hogy a lakótársam nem igazán vette halálosan komolyan a dolgot. Sandra Franciaországban már végzett az egyetemén, ide csak nyelvtanulás céljából érkezett(Felmerülhet a kérdés, hogyha végzett az egyetemén, hogyan tanulhat Erasmus pályázattal. Jah, igen az egyik egyetemén végzett marketing-szakon, de beiratkozott egy félévre német-angol bölcsész szakra, kizárólag azért hogy fizessék a túrát. Valszeg nem a magyar a egyetlen fifikás nemzet.). Úgyhogy egyetlenegy nap tanulással tudta le a dolgot, és hát nem volt túlzottan jó érzés, amikor párszor hajnalban látni buliból hazajönni, úgy hogy én még mindig tanulok...

Érdekes, de amikor úgy éreztem nem bíííírom tovább, többször is az lakás nappalijából látható Nationale Nederlanden felhőkarcolója nyugtatott le.

„Anyu, ma hatost kaptam a suliban!” - „Jól van kisfiam, aludjál még egy kicsit…” :)

A néhány napos felkészülés után a vizsgák napja is elérkezett. Természetesen minden vizsgára az imádott bringámmal mentem (tömegközlekedést nem is használtam egyszer sem, amióta megvan!), ami sosem jött rosszul, legalábbis általában felfrissített. És persze jóval gyorsabb, mint villamossal. Menetidő nagyjából azonos (15 perc), de a várakozás a bicikli esetén „nincs benne az árban”:)

A vizsgák számomra meglehetősen különösen vannak megoldva. Adott egy iszonyatos nagy terem, ami úgy néz ki, mint egy hatalmas ebédlő, külön-külön asztalok mindenkinek. Bár talán a kép jobban tükrözi, de ez kb. csak a terem negyede (De tényleg, ki az az IDIÓTA, aki vizsgára készülődve fényképezőgépet tesz a zsebébe?! :)

Szekciókra van osztva, kb. 15 főre egy felügyelővel, és egyszerre jó néhány tárgyból van vizsga egy helyen. A vizsgák elég változatosak voltak, volt feleletválasztós, kifejtős, vagy éppen a kettő egyvelege. A vizsgák nehézségi szintje hasonló, mint otthon, de meglehetősen átfogóak. A három órás vizsgák miatt van elég idő ahhoz, hogy a ténylegesen a teljes tananyagot lefedő kérdéseket tegyenek fel. Az első két vizsgámnak már sikerült is megtudnom az eredményét: (tízes skálán vannak mérve a jegyek 5,5-et kell elérned a tárgy teljesítéséhez), egy 6-ost és egy 6,8-ast kaptam, ami nekem ilyen húzós vizsgarend mellett teljes mértékben megfelel. Szóval csütörtökre már abszolváltam is két vizsgát, ráadásul megtudtam, hogy bekerültem az általam hőn áhított Corporate Finance szemináriumra, következő két hónapban ez a heti 1x4 órám lesz. Bár ez elég melós, minden hétre beadandóval, esettanulmány-megoldásokkal, csoportmunkákkal, de már nagyon várom (mondom ezt a blog írása pillanatában, akkor azért ezt nem teljesen így gondoltam (még vizsgázok, alig élek, ez pedig már a jövő heti 60-70 oldalnyi olvasnivalót küldi el, plusz a 600 oldalnyi Brealey-Myers átlapozását, na elmehet a…;) De még volt hátra egy érdekes pénteki nap. Jah, plusz csütörtökön Sandra édesanyja is megérkezett látogatóba, úgyhogy ilyen zéró közeli állapotban elég érdekes volt a már régóta nem létező francia nyelvtudásomat előhozni:)

A másik kettőt pénteken írtam, hát azért ilyen durva napot nem ritkán él át az emberfia. Először rotterdami rekordomat döntöttem meg a 8:15-ös felkeléssel, mivel10:30kor volt jelenésem az egyetemen. Gyors reggeli, a tananyag átnézése, majd biciklire pattantam (a pattantam szó azért nem biztos, hogy megfelelően írja le a mozdulatsoromat, talán inkább vánszorgásnak kellene hívni:) Az előző bejegyzésemben is említett ok miatt a tanári szobában írtam meg a vizsgám a többiek előtt. Ő egy üres szobába irányított, otthagyott három órára felügyelet nélkül, szóval kb. bármit csinálhattam volna, de ehhez a vizsgához annyira nem volt szükségem erre. Bár durván sokat, 6 oldalt kellett körmölnöm, ami kicsit rendes leszívta az energiámat a második vizsgára. De legalább azzal a tudattal indulhattam el a második vizsgára, hogy egy újabb csatát sikerült megnyerni. Fél órával előbb befejeztem a vizsgát a kelleténél, azonban csak a tanárral együtt mehettem át a vizsgahelyszínre, biztosítva ezzel, hogy nem adom át a mérhetetlenül értékes információimat a többieknek…

Közben egy jót sikerült vele beszélgetnem, egyébként is meg akartam tőle kérdezni, hogy az egyik órán bemutatott Budapestről szóló reklámról honnan értesült. Egyébként ez egy városfejlesztéssel, ingatlanszektorral foglalkozó kurzus volt, Budapest többször is szóba került. Legelőször egy vendégelőadó kérdezősködött az előadáson jelen lévő külföldiek honnan származnak. „Budapest!” - „Áhá, Budapest. És Buda vagy Pest?” – amire többen felnevetek, de az előadó gyorsan elmagyarázta, hogy ez tényleg két részből áll; én pedig azért örültem, hogy most már legalább 100 ember ezt is tudja Rólunk Hollandiában:) Aztán arról faggatott, hogy tényleg van-e ellentét a két rész között, amire válaszoltam, hogy ez csak poénok szintjén:) Aztán erre a rá következő órán, ahol városmenedzselési stratégiákról volt szó, a tanár így vezette be az egyik slide-ot. „A köztünk levő magyar vendégünk már bizonyára ismeri, de vegyenek egy pillantást a következő hirdetésre:

„Egyszerűen zseniális! Humor, irónia és kreativitás. Az ilyen softosabb tényezők is egy sikeres város-marketinghez vezethetnek.” Nekem meg nem kicsit dagadt a mellem a büszkeségtől:) Ja, és miután vizsga követően rákérdeztem, honnan szerzett tudomást erről, elárulta, hogy nem saját szerzemény, egy görög kollegája küldte át, akinek magyar felesége van. Hozzátette, hogy a területen dolgozók közül rengetegen ismerték.

"Azmiaz?Há' én nem tudom":)

…és akkor vissza a vizsgára. Szóval kellően fásultan álltam már neki életem első „open-book” vizsgájának (már elnézést az angol kifejezésért, de magyar nyelvbéli műveletlenségem okán nem tudom kellőképpen árnyaltan kifejezni azt a típusú vizsgát, amelyen bármilyen könyvet-jegyzetet használhatsz:) Úgy álltam neki, hogy három hete ugyan elolvastam a könyvet, de tanulni csak az előző nap két órán át sikerült rá. De úgy voltam vele, 3 óra alatt akár meg is tanulhatom a könyvet is:) Azonban az a durva, hogy ez a vizsga bizonyult a legnehezebbnek, bár azért remélem, hogy meglesz… Az első felében igaz/hamis/nem tudom kérdések voltak. A „nem tudom” részt kiemelném, mert én még ilyet nem láttam életemben. Nézem az instrukciókat a kérdésekhez, azt írja, hogy helyes válasz 2 pont, rossz válasz 0, nem tudom válasz esetén pedig semleges 1 pont. Szóval legyen óvatos, mert büntetés jár a rossz válaszért! Hogy MICSODA???!!! :D:D:D Hát igen, ez már nyugat-Európa, bébi, gondoltam magamban közben. A büntetés nálam egy teljesen más fogalom, mondjuk helyes válasz 2 rossz válasz -1, és ennyi… Ettől eltekintve, mivel nem igazán akarództam azt megjelölni, nem volt gyereknap a teszt. Rengeteg szemét kérdés, amire ha a tanár így értette, akkor lehet ez a válasz, ha más módon gondolkodik a kérdésről, cseszheted (na, itt most nekem aláhúzta a drága jó májkroszoft Word:), „Durva, obszcén, vagy bántó szó”. Szóval ezúton is elnézést! :D ).

"Háááá(ga), az jóvón"

A vizsga után pedig gyorsan megbeszéltük, hogy az mivel az egyik ausztrál srác úgy tudja, hogy este jó kis buli lesz Hágába, tehát könnyedén feltehetjük a koronát a mai napra. Így tehát gyorsan haza, útközben a biciklitárolóban a sajátom mellett megláttam egy cégautó mintájára megálmodott „cégbiciklit”:

Örülnél mi, ha egy ilyet alád tennének év végi prémiumként :) Azért reklámnak feltűnő, annyi szent, ha ingyen osztogatják, még talán én is beszerzek egyet :P Gyors hazaút, majd hétkor már a vasútállomáson voltunk. Mindenesetre végül négyen gyűltünk össze két ausztrál srác + a szlovák leányzó és jómagam, a többiek otthon maradtak nyalogatni a sebeiket.

Tényleg rendesen ki lehettek, mert ismerem őket, nem jellemző rájuk az ilyesfajta lehetőségek elszalasztása. Mondjuk én is majd összeestem, de számomra elképzelhetetlen, hogy ne bulival zárjak egy vizsgaidőszakot. Hágába érve pedig nem sokat teketóriáztunk, irány az egyik diákok által gyakran látogatott szórakozóhely, a Trees. Igencsak kellemes hely, telis-tele jó arcokkal, ráadásul ingyenes biliárd, darts lehetőség, szóval kellően vonzó ( képmég nincs sajna, a facebookon még nem publikálták, majd frissítek) Bár mikor megérkeztünk, még teljesen üres volt a hely. Pedig a sör már akkor is 1 euró volt :) A többi már csak történelem :)

A mai napra pedig végre úgy ébredhettem, hogy az égvilágon semmivel nem kell foglalkoznom, úgyhogy még arra is rászántam magam, hogy megírjam eme bejegyzést. Szóval remélem az információ és az esztétika iránti igényetek megfelelő mértékben ki lett elégítve:)