Nem igazán gondolja az ember, hogy a nagyvilág eseményei jelentős mértékben befolyásolhatják a blog menetrendjét, de a mai nap sajnos olyan esemény történt, amely mélyebben érintett. Egyetemi csoportmunka közben ért a hír, onnantól kezdve egész egyszerűen nem tudtam folytatni a munkát. Bizonyára már Hozzátok is eljutott a felfoghatatlan hír, hogy Ocskay Gábor, a magyar válogatott és az Alba Volán egyik legkiválóbb jégkorongozója a mai napra virradóra 34 éves korában elhunyt. A magyar jégkorongsport és bizton állíthatom, a magyar sport legpéldamutatóbb alakját veszítettük el. Évek óta személyes kedvencem volt, ezért is különösen fájó számomra ez a feldolgozhatatlan veszteség. Tavaly Sapporoban vezényletével harcolta ki a nemzeti jégkorongcsapat a hőn áhított A csoportos világbajnokságon való részvételt. A Sors azonban élete álma, a svájci VB előtt elvette Tőle a lehetőséget, hogy feltehesse a koronát pályafutására. Csicsó, ezúton is köszönöm Neked azokat az élményeket, azt az örömöt, amelyet Nekem és az egész magyar sportközösség számára közel 25 éves pályafutásod alatt okoztál.
Az előző bejegyzésemmel (nem a Leven In Rotterdam különkiadásában, az azt megelőzőben) tökéletes ellentétben az eddigi legnagyszerűbb-legintenzívebb két hetét tudhatom a hátam mögött. Mondanám ezt még úgy is, hogy jelenleg két napja egy elég kiadós megfázással küszködök, de nyugi, mint minden, ez is múlófélben van:) A meglehetősen embert próbáló vizsgaidőszak után minden visszazökkent a rendes kerékvágásba, vagy még annál is kellemesebb lett. Ha már itt tartunk, kezdjük azért az külföldi tanulmányaim jelenlegi állásával.
Mesternégyes
Ezúton is értesíteném az értem aggódóakat (Hahó, itt vagytok még?! - :D), hogy a múlt hét végére kiderült, hogy küldetés teljesítve, a korábban eldöntött kettő mellett a maradék két vizsgaeredményem is pozitívnak bizonyult, szóval most már abban a tudatban tengethetem itt maradék 1,5 hónapomat, hogy egyetlen, 12 kredites Corporate Finance szemináriumot kell teljesítenem az üdvösséghez. Bár ez azért nem megy magától, be kell tolni előtte rendesen. Ebben a negyedévben elmondhatom, hogy az egy szem tárgyam sokkalta több felkészülést igényel, mint az előző blokk 4 tárgya összesen. A tanár a Robeco Asset Management, egy elég jelentős pénzügy intézményi befektető cég részvényelemzőjeként tevékenykedik, és mindemellett egészen komolyan veszi tanári hivatását is. A tárgy felépítése nagyjából úgy képzelhető el, hogy adott minden órára három-négy nagyobb lélegzetvételű cikk, amellyel kapcsolatban előzetesen legalább három kritikai kérdést, megjegyzést kell küldeni az internetes „vitafórumba”. Minden cikkhez tartozik egy prezentáló, aki a vita előtt egy összefoglalja a cikkben elhangzó alapvető mondanivalót, illetve egy vitavezető, akinek a feladata a cikkhez tartozó kérdések strukturálása, a vita levezetése. A tanár mintegy külső szemlélőként jelenik meg, illetve néhány alkalommal megjegyzésekkel is él a kétes kérdésekben. Mindemellett folyamatosan jegyzetel, értékeli a jelenlévők vitában való szereplését. Az otthon tapasztaltaktól eltérően meglehetősen komoly viták alakulnak ki az ösztönző erőnek köszönhetően (a végső eredményed 25%-át a vitában való részvétel adja). A kurzus folyamán ennek segítségével végigmegyünk a pénzügyi eszközök egészen nagy tárházán, igencsak átfogó pénzügyi gondolkodásmódhoz segítve a résztvevőket. A kurzus másik fő komponense egy négyfős csapatban megoldandó vállalatértékelés. A csoportoknak a privát kézben lévő holland posta, a TNT vállalatának pénzügyi értékelését kell elvégeznie végső célként, a szemináriumunk legjobb egysége egy hármas döntőben prezentálhat a vállalat vezetőinek (ha valaki nem értené, három szeminárium „küzd” egymás mellett). A vállalatról szerzett első élményem egyike az emblémájukban szereplő „Sure we can” kifejezés. Bár tudnám miért olyan ismerős ez?! :)
De elég mára az elménk élesítéséből, ugorjunk hát kellemesebb vizekre ;-)
Magyar vagyok, nem turista... :)
Az elmúlt pár napban több alkalommal is megkérdőjeleződött nemzetiségemet, úgyhogy kénytelen vagyok ezen „aljas rágalmakat” jelen blog keretein belül cáfolni:) Először is múlt héten egy újonnan megismert cserediák első blikkre svédnek tippelt volna, de le kellett lomboznom gyorsan, hogy lottóznia nem nagyon kéne... :) Másodszor egy csapattársam gondolta azt, hogy valószínűleg a német a második nyelvem, mivel egy kis akcentusom van szerinte. Ezzel azért kellően felidegesített, ugyanis a német az általam leginkább gyűlölt nyelv (habár a holland már jelenleg komoly versenyben van a trónfosztásért). Nem két embert megkérdezve utána ezzel kapcsolatban, megnyugodhattam, hogy talán nem bennem lehetett a hiba, mindent, de ilyen hatást ők nem észleltek. Másnap erre a bevásárlásnál a pénztárossal való beszélgetésemet követően egy idősebb angol úriember faggatózott, hogy amerikai vagyok-e... Lassan már elfogy az a mérhetetlen türelmem:)
Egyébként pedig, az utóbbi időben próbáltam a jónépet rászoktatni csodás nevem, az Ádám magyaros kiejtésére, de néhány teszt után konstatálhattam, hogy jobban teszem, ha maradok az Adam angol megfelelőnél (hogy érzékletesen fejezzem ki, többektől ez úgy hangzott, mintha egy megfáradt víziló áriázna... :D ).
Háztűznézőbe
Az utóbbi két hétben megpróbáltuk a meglehetősen „partiképes” lakásunkhoz szoktatni a társaságot, amit jelentem, sikerrel vettünk. Különféle alkalmakra, úgymint házibulira, közös mozizásra, vagy csak egy könnyed esti beszélgetésre invitáltuk ismerőseinket, és egészen jó mókának bizonyultak. Ekkor volt a legelső alkalom, hogy rendezgettük a bútorokat, hogy ez a gát átszakadt, a buli utáni napon tökéletesen átrendeztük a nappalit, csak azt nem értettük, hogyan bírtuk két hónapig e nélkül az elrendezés nélkül... Most mindkét szófán keresztül fogható a kábelmentes internet. Ha még nem írtam volna, nincs internet elérés hivatalosan a lakásban, valamelyik szomszéd védetlen internetét próbáljuk elszívni, több-kevesebb sikerrel.
Süt a nap, nehogy szomorú légy!:)
A vizsgaidőszakot követően a környezet is próbálja kedvesebbé tenni ittlétemet, az égen egész hihetetlen módon többször is a napkorongot véltem felfedezni:) Így, jó néhányszor vettem a fáradságot, és tettem egy pár túrát a város felfedezésére. Két hónap után is egészen elképesztő felfedezések érnek:
Ez a Transformer szobor mégis mi a jóóóó búbánatot keres a központban egy főutcán?! Mindezek mellett azért rá kellett döbbennem, hogy a város nem csak egy betonszörnyeteg, a külvárosban hihetetlen igényes parkok vannak.
Az egyetlen problémám az volt, hogy nehezen találtam bringautakat bennük. Majd kiderült, hogy amiket találtam, talán azok sem éppen azok voltak... Történt ugyanis, hogy elpanaszolva holland-tanult kolleginámnak, Marianának, felvilágosított, hogy az általam gyalogútnak vélt tábla (Fietsplats – már csak a fiet szó angolos hangzásából ítélve is) jelezte utak valójában a kétkerekűinkre lettek volna kitalálva..................... Talán nem ártott volna egy minimális holland nyelvismeretet magamra szedni?!:)
Hogy az értelmi képességeim megkérdőjelezését fokozzam, egyik nap egyetemi csoportmunka után hazatérés előtt kitaláltam, hogy menni kellene egy kört a közeli tó, a Kralingen-tó körül. Ez eddig még szép és jó, csak valahol sikerült nem kicsit elszabni az irányt, a belső GPS megzavarodott, így amikor már 30 perc után azt találtam, hogy az általam várt jól ismert felhőkarcolók helyett kellemes kis családi házak között tekerek, kicsit gondolkodóba estem. Hát még akkor, amikor megláttam, hogy Gouda, a nevezetes holland „sajt-város” 12 kilométerre található (amely 20 kilométerre fekszik Rotterdamtól), már segített kibillenteni magabiztosságomból. Így a 20 perces tó körüli kitérőből sikerült egy 2 órás túrával hazatérni... De legyen ez a legnagyobb problémám itteni tartózkodásom alatt:)
Port of Rotterdam
Két héttel ezelőtt szombaton a rotterdami kikötő meglátogatását tűzte célul a társaság az ESN szervezésével. Maga a kikötő hozzávetőlegesen 25 km hosszan terül el a Maas partján egészen az Északi-tengerig. A túra egy 3 órás buszon-ülős idegenvezetés volt. Egy idős 70 körüli bácsi (aki mellesleg 2 éve végezte el második egyetemét!) halmozott el minket érdekességekkel. Minden tiszteletem az övé, de néha már talán túlontúl is sokkal. Az addig még okés, hogy a világon mindent el szeretne nekünk mondani, de amikor majdhogynem a kikötőbe érkező rizsszemeket is név szerint sorolja a buszon, az már nem kicsit sok(k)... Egyébként maga a kikötő egy félelmetesen hatalmas, lélegző gépezet. Habár szombaton voltunk, amikor kisebb a forgalom, nagyrészt minden mozgásban volt. Automatizált gépek, egészen furcsa szállítóeszközök hadával találkoztunk, egész szép kis élményt jelentve. Az út végére pedig maga az Északi-tenger várt ránk. Hát nem jártam még eddig hideg éghajlatú tengernél, de most fokozottan nem volt az a beach-feelingem:)
A nevem Bond.
Az utóbbi időben számos születésnapot megünnepeltünk, talán a legérdekesebb Melissáé, az ausztrál leányzóé volt. A meghívóban ugyanis az állt, hogy „Világ ügynökei egyesüljetek!”, így hát nem kis mókának ígérkezett a bulika. A buli előtti délutánt a helyismeretem hiányában 2 órán keresztül óccsóó napszemüveget keresésével töltöttem, amely feladat végül a kb. huszadik helyen egy 5 eurós „ákciós” áron sikerrel abszolválódott. Az egyik legszebb az volt, amikor az egyik eladó srác a napszemüveg iránti kérdésemre ez válaszolta: „Nézz csak ki az utcára, szerinted ilyen remek holland időjárás mellett érdemes lenne árulni.” Nem akartam hozzátenni, hogy egy egyszerű nemből is megértettem volna a dolgot. :)
A koliba menet, ha nem is egy Aston Martinnal, bicajjal mentem, de a feeling fenntartásához a napszemüveget azért magamon hagytam. Nem is értettem miért bámult meg mindenki este 9kor vaksötétben:P
A kezdeti problémák ellenére jól sikerült az African Inn közösségi helységében rendezendő összejövetel, többen is komolyan vették az eseményre való készülést, jó pár Bond és Bond-lány tette tiszteletét a gálán.
Jah, ő Lorena, az "egyik" első-számú spanyol Bond-lány. Később ugyanis volt egy kis problémám, abból fakadóan, hogy a mérhetetlenül erős memóriámnak köszönhetően a szerepet az est folyamán másnak is elígértem:) Így már megértettem a sikeres filmkészítés egyik alapvető titkát, hogy miért annyira nélkülözhetetlenek a menedzserek:D Hát az Erasmus ösztöndíjból erre már nem futotta:)
Az est pedig egy hozzávetőlegesen 15 fős vizi-pisztolyos csatába torkollott, egy meglehetősen nagy kaliberűre szert téve elég komoly pusztítást tudtam végrehajtani, de állítólag mindenki túlélte:) A háborúnak végül fél óra után a karbantartó vetett véget, bár az otthon megszokottaktól eltérően teljesen kulturált módon.
Utrecht, Te csodálatos!
A mostani szombatot egy új város felfedezésével töltöttük. Előzetesen nem sok reményt fűztem ehhez a helyhez, egy átlagos holland városnak gondoltam, pedig jóval több annál. Történelmi, gyönyörű városközponttal, csatornák egész hadával, érdekes múzeumokkal. Az eső ellenére is remekül szórakoztunk.
A legviccesebb a Dick Bruna, a városból származó művész múzeuma volt. Ő jegyzi a számomra mindeddig ismeretlen, de a világ számos országában hírneves Miffy névre hallgató képregényhős nyúl történetét. A múzeum pedig, bár leginkább gyerekeknek szánt, kellően szórakoztató volt.
Későbbi sétánk folyamán találtuk ezt a medvét ábrázoló szobrot, megálltunk fényképezkedni, mire egy középkorú férfi nekiáll valamit nagyon magyarázni nekem. Mondjuk, hogy annyira nem beszélni holland, de aztán rátette a sapkát a medvére, gondolom szerinte így teljes a kép:)
Itt jegyezném meg, hogy Magyarországgal ellentétben néha hajlamos vagyok elcsábulni egy kis sültkrumpli gyorséttermi fogyasztásához, a nagy-nagy kedvencem ebből a ketchupos-majonézes-hagymás, ami egyszerűen zseniális kombináció!
A képből kitűnik nem csak én csábulok el néha:P
Az estéhez közeledve úgy döntöttünk belevetjük magunkat a helyi éjszaki élet rejtelmeibe. Hát be kell valljam őszintén, Rotterdam, ahhoz képest, hogy nagyváros, meg sem közelíti azt az éjszakai életet, mint amivel itt találkoztam, pezsgő, fiatalos, dinamikus közeget. Az est nagy részét egy templomból(?!) átalakított pubban töltöttük, a hangulatra nem lehet panasz (amúgy nem vágom, mi lelte ezeket a hollandokat, Amszterdamban diszkóvá, Utrechtben pubbá, Rotterdamban kollégiummá átalakított templomokkal találkoztam...).
A hangulat tetőfokán egy „kacsás” társasjátékot sikerült valakinek találnia:) A hivatalos szabályokkal nem igazán törődtünk, saját magunk által kitalált szisztéma szerint játszottunk. Csapatunk persze izomból elvesztette, de túlzottan egyikünket sem rázta meg a játék, maximum a szomszéd asztalokat:P
Az utrechti túra utáni napokat nagyjából otthon töltöttem tanulással + próbálom kikúrálni magam, csütörtökön este ugyanis indulok Tomit meglátogatni, irány tehát Koppenhága!!!
Nem igazán tudom hányadszorra, de vasárnap napsütéses reggelre (délre...) ébredtem Rotterdamban, így kitaláltam, hogy nyakamba veszem a várost, és tartok egy bő tíz perces idegenvezetést a Nagyérdeműnek. Mindezt 2,5 óra bringázással szedtem össze, de nyugi ingyen és bérmentve:) ENJOY!
(Kattintsatok kétszer a videóra, és Youtube-on nyissátok meg, úgy elérhetőek a megjegyzések is. Két részből áll, úgyhogy a playlistet állítsátok autoplayre. A másik, hogy Bonoék által beletett reklámot csukjátok be azonnal. Nem igaz, ma jelenik meg az új lemezük, erre még ezzel is itt sóherkednek :D )
Annyira nem mondanám, hogy rotterdami „kiruccanásom” legszebb másfél hetét tudhatom magam mögött a tegnapi nappal bezárulva, a vizsgaidőszak ugyanis meglehetősen megviselte mind a szellemi mind fizikai kondíciómat. Mindezek után már nagyon is tudom tisztelni az otthoni módszert, amikor is van egy szűk hónap levizsgázni a tárgyaidból. Egyetlen hét alatt négy, egyenként három órás vizsga sikeres teljesítésének a nehézségi foka nem is kicsit tart a végtelenbe. Az azért hozzátartozik a történethez, hogy elvileg a holland hallgatóknak 3 tárgy felvételét teszik lehetővé egy trimeszter alatt, azonban az Erasmus program otthoni elszámoltatása céljából kénytelen voltam ennyit felvenni…
"Nem bíííííírom"
Szóval az előző másfél hetemet szinte csak és kizárólag a lakásban töltöttem, mindössze bevásárlás, egyetemi óra, vagy a többiekkel közös feladat-megoldogatás esetén mozdultam ki otthonról. Mondjuk kicsit idegesített néha, hogy a lakótársam nem igazán vette halálosan komolyan a dolgot. Sandra Franciaországban már végzett az egyetemén, ide csak nyelvtanulás céljából érkezett(Felmerülhet a kérdés, hogyha végzett az egyetemén, hogyan tanulhat Erasmus pályázattal. Jah, igen az egyik egyetemén végzett marketing-szakon, de beiratkozott egy félévre német-angol bölcsész szakra, kizárólag azért hogy fizessék a túrát. Valszeg nem a magyar a egyetlen fifikás nemzet.). Úgyhogy egyetlenegy nap tanulással tudta le a dolgot, és hát nem volt túlzottan jó érzés, amikor párszor hajnalban látni buliból hazajönni, úgy hogy én még mindig tanulok...
Érdekes, de amikor úgy éreztem nem bíííírom tovább, többször is az lakás nappalijából látható Nationale Nederlanden felhőkarcolója nyugtatott le.
„Anyu, ma hatost kaptam a suliban!” - „Jól van kisfiam, aludjál még egy kicsit…” :)
A néhány napos felkészülés után a vizsgák napja is elérkezett. Természetesen minden vizsgára az imádott bringámmal mentem (tömegközlekedést nem is használtam egyszer sem, amióta megvan!), ami sosem jött rosszul, legalábbis általában felfrissített. És persze jóval gyorsabb, mint villamossal. Menetidő nagyjából azonos (15 perc), de a várakozás a bicikli esetén „nincs benne az árban”:)
A vizsgák számomra meglehetősen különösen vannak megoldva. Adott egy iszonyatos nagy terem, ami úgy néz ki, mint egy hatalmas ebédlő, külön-külön asztalok mindenkinek. Bár talán a kép jobban tükrözi, de ez kb. csak a terem negyede (De tényleg, ki az az IDIÓTA, aki vizsgára készülődve fényképezőgépet tesz a zsebébe?! :)
Szekciókra van osztva, kb. 15 főre egy felügyelővel, és egyszerre jó néhány tárgyból van vizsga egy helyen. A vizsgák elég változatosak voltak, volt feleletválasztós, kifejtős, vagy éppen a kettő egyvelege. A vizsgák nehézségi szintje hasonló, mint otthon, de meglehetősen átfogóak. A három órás vizsgák miatt van elég idő ahhoz, hogy a ténylegesen a teljes tananyagot lefedő kérdéseket tegyenek fel. Az első két vizsgámnak már sikerült is megtudnom az eredményét: (tízes skálán vannak mérve a jegyek 5,5-et kell elérned a tárgy teljesítéséhez), egy 6-ost és egy 6,8-ast kaptam, ami nekem ilyen húzós vizsgarend mellett teljes mértékben megfelel. Szóval csütörtökre már abszolváltam is két vizsgát, ráadásul megtudtam, hogy bekerültem az általam hőn áhított Corporate Finance szemináriumra, következő két hónapban ez a heti 1x4 órám lesz. Bár ez elég melós, minden hétre beadandóval, esettanulmány-megoldásokkal, csoportmunkákkal, de már nagyon várom (mondom ezt a blog írása pillanatában, akkor azért ezt nem teljesen így gondoltam (még vizsgázok, alig élek, ez pedig már a jövő heti 60-70 oldalnyi olvasnivalót küldi el, plusz a 600 oldalnyi Brealey-Myers átlapozását, na elmehet a…;) De még volt hátra egy érdekes pénteki nap. Jah, plusz csütörtökön Sandra édesanyja is megérkezett látogatóba, úgyhogy ilyen zéró közeli állapotban elég érdekes volt a már régóta nem létező francia nyelvtudásomat előhozni:)
A másik kettőt pénteken írtam, hát azért ilyen durva napot nem ritkán él át az emberfia. Először rotterdami rekordomat döntöttem meg a 8:15-ös felkeléssel, mivel10:30kor volt jelenésem az egyetemen. Gyors reggeli, a tananyag átnézése, majd biciklire pattantam (a pattantam szó azért nem biztos, hogy megfelelően írja le a mozdulatsoromat, talán inkább vánszorgásnak kellene hívni:) Az előző bejegyzésemben is említett ok miatt a tanári szobában írtam meg a vizsgám a többiek előtt. Ő egy üres szobába irányított, otthagyott három órára felügyelet nélkül, szóval kb. bármit csinálhattam volna, de ehhez a vizsgához annyira nem volt szükségem erre. Bár durván sokat, 6 oldalt kellett körmölnöm, ami kicsit rendes leszívta az energiámat a második vizsgára. De legalább azzal a tudattal indulhattam el a második vizsgára, hogy egy újabb csatát sikerült megnyerni. Fél órával előbb befejeztem a vizsgát a kelleténél, azonban csak a tanárral együtt mehettem át a vizsgahelyszínre, biztosítva ezzel, hogy nem adom át a mérhetetlenül értékes információimat a többieknek…
Közben egy jót sikerült vele beszélgetnem, egyébként is meg akartam tőle kérdezni, hogy az egyik órán bemutatott Budapestről szóló reklámról honnan értesült. Egyébként ez egy városfejlesztéssel, ingatlanszektorral foglalkozó kurzus volt, Budapest többször is szóba került. Legelőször egy vendégelőadó kérdezősködött az előadáson jelen lévő külföldiek honnan származnak. „Budapest!” - „Áhá, Budapest. És Buda vagy Pest?” – amire többen felnevetek, de az előadó gyorsan elmagyarázta, hogy ez tényleg két részből áll; én pedig azért örültem, hogy most már legalább 100 ember ezt is tudja Rólunk Hollandiában:) Aztán arról faggatott, hogy tényleg van-e ellentét a két rész között, amire válaszoltam, hogy ez csak poénok szintjén:) Aztán erre a rá következő órán, ahol városmenedzselési stratégiákról volt szó, a tanár így vezette be az egyik slide-ot. „A köztünk levő magyar vendégünk már bizonyára ismeri, de vegyenek egy pillantást a következő hirdetésre:
„Egyszerűen zseniális! Humor, irónia és kreativitás. Az ilyen softosabb tényezők is egy sikeres város-marketinghez vezethetnek.” Nekem meg nem kicsit dagadt a mellem a büszkeségtől:) Ja, és miután vizsga követően rákérdeztem, honnan szerzett tudomást erről, elárulta, hogy nem saját szerzemény, egy görög kollegája küldte át, akinek magyar felesége van. Hozzátette, hogy a területen dolgozók közül rengetegen ismerték.
"Azmiaz?Há' én nem tudom":)
…és akkor vissza a vizsgára. Szóval kellően fásultan álltam már neki életem első „open-book” vizsgájának (már elnézést az angol kifejezésért, de magyar nyelvbéli műveletlenségem okán nem tudom kellőképpen árnyaltan kifejezni azt a típusú vizsgát, amelyen bármilyen könyvet-jegyzetet használhatsz:) Úgy álltam neki, hogy három hete ugyan elolvastam a könyvet, de tanulni csak az előző nap két órán át sikerült rá. De úgy voltam vele, 3 óra alatt akár meg is tanulhatom a könyvet is:) Azonban az a durva, hogy ez a vizsga bizonyult a legnehezebbnek, bár azért remélem, hogy meglesz… Az első felében igaz/hamis/nem tudom kérdések voltak. A „nem tudom” részt kiemelném, mert én még ilyet nem láttam életemben. Nézem az instrukciókat a kérdésekhez, azt írja, hogy helyes válasz 2 pont, rossz válasz 0, nem tudom válasz esetén pedig semleges 1 pont. Szóval legyen óvatos, mert büntetés jár a rossz válaszért! Hogy MICSODA???!!! :D:D:D Hát igen, ez már nyugat-Európa, bébi, gondoltam magamban közben. A büntetés nálam egy teljesen más fogalom, mondjuk helyes válasz 2 rossz válasz -1, és ennyi… Ettől eltekintve, mivel nem igazán akarództam azt megjelölni, nem volt gyereknap a teszt. Rengeteg szemét kérdés, amire ha a tanár így értette, akkor lehet ez a válasz, ha más módon gondolkodik a kérdésről, cseszheted (na, itt most nekem aláhúzta a drága jó májkroszoft Word:), „Durva, obszcén, vagy bántó szó”. Szóval ezúton is elnézést! :D ).
"Háááá(ga), az jóvón"
A vizsga után pedig gyorsan megbeszéltük, hogy az mivel az egyik ausztrál srác úgy tudja, hogy este jó kis buli lesz Hágába, tehát könnyedén feltehetjük a koronát a mai napra. Így tehát gyorsan haza, útközben a biciklitárolóban a sajátom mellett megláttam egy cégautó mintájára megálmodott „cégbiciklit”:
Örülnél mi, ha egy ilyet alád tennének év végi prémiumként :) Azért reklámnak feltűnő, annyi szent, ha ingyen osztogatják, még talán én is beszerzek egyet :P Gyors hazaút, majd hétkor már a vasútállomáson voltunk. Mindenesetre végül négyen gyűltünk össze két ausztrál srác + a szlovák leányzó és jómagam, a többiek otthon maradtak nyalogatni a sebeiket.
Tényleg rendesen ki lehettek, mert ismerem őket, nem jellemző rájuk az ilyesfajta lehetőségek elszalasztása. Mondjuk én is majd összeestem, de számomra elképzelhetetlen, hogy ne bulival zárjak egy vizsgaidőszakot. Hágába érve pedig nem sokat teketóriáztunk, irány az egyik diákok által gyakran látogatott szórakozóhely, a Trees. Igencsak kellemes hely, telis-tele jó arcokkal, ráadásul ingyenes biliárd, darts lehetőség, szóval kellően vonzó ( képmég nincs sajna, a facebookon még nem publikálták, majd frissítek) Bár mikor megérkeztünk, még teljesen üres volt a hely. Pedig a sör már akkor is 1 euró volt :) A többi már csak történelem :)
A mai napra pedig végre úgy ébredhettem, hogy az égvilágon semmivel nem kell foglalkoznom, úgyhogy még arra is rászántam magam, hogy megírjam eme bejegyzést. Szóval remélem az információ és az esztétika iránti igényetek megfelelő mértékben ki lett elégítve:)
Erasmusos nemzetközi cserediákként jelenleg a pályázat névadójáról elnevezett intézmény, az Erasmus Universiteit Rotterdam hallgatójaként május elejéig a hollandiai Rotterdamban tengetem napjaimat.
