Újra itt van, újra itt van… :)

Kaptam pár fenyegető e-mailt, hogy nem igazán frissítettem rendszeresen a blogot (értsd: sehogy...), úgyhogy most már tényleg kénytelen voltam újra billentyűzetet ragadni, hogy egy hosszabb élménybeszámolóval kedveskedjek a Nagyérdeműnek. ENJOY!

Az elmúlt két hét eseményeit először is néhány képpel foglalnám össze: (elméletileg egy gif animáció, remélem azért működik)

Szerintem már ezekből szerintem kiderül, hogy nem volt eseménytelen az elmúlt két hét.

Kezdjük is az átlag rotterdami napom összefoglalásával (már ha ezt valahogy lehet átlagolni):

Az ébredés

(szeretem ezt a szót, ugyanis itt egy kezemen meg tudom számolni azon napok számát, amikor ébresztőórára keltem) 10-11 óra környékén, hát igen… eddig se vittem túlzásba a korai felkelést, de voltaképpen rendesen van időm kialudni magam, tehát miért is ne tegyem meg. Ugyanis a hétfőn, szerdán, és csütörtökön tartandó óráim mindegyikét délután 1 órai kezdettel lehet megtekinteni. Tehát a pihenéssel nincs gond.

Az étkezés

Hát igen, Rotterdamban főszereplőnk a helyi árak tudatában már rákényszerült arra, hogy főzzön magának. És jelentem viszonylag gyorsan alkalmazkodva a kritikus helyzethez, hősünk már a második hét végére eljutott arra a szintre hogy tudásához képest viszonylag széles skálán, emberi fogyasztásra alkalmas táplálékot készítsen magának. Most vasárnap például otthoni egyik kedvenc eledelemet, milánói bordát falatoztam. De azért ennek ára van. Az otthoni életvitelem mellett nem tudnám elképzelni, hogy napi egy órát a konyhában szórakozgassak. Mondhatnátok, hogy lakótársammal miért nem közösen főztök időnyerés céljából(ami azért néhanapján előfordul, de nem gyakori), azonban az étkezési szokásai alapján meglehetősen gyorsan feladnám az életet :) (keveset eszik, ráadásul több étkezés alkalmával is édeset, amit például én reggelire egyáltalán nem bírok magamnak elképzelni).
Mindamellett, hogy úgy kb-ra képben legyetek, egy átlagos kajálás az egyetemen 6 euró körüli összeget jelentene csak ebédre, amit nem áll szándékomban nap-mint-nap kifizetni.

Az utazás

Nah a tömegközlekedés se tükrözi teljesen a hazai viszonyokat. Leginkább az árak szintjén, bár lehet játszani vele. Havi bérlet persze nuku (mondjuk van valamiféle villamosra, de annyira az se éri meg). Idén bevezetésre került itt egy chipcart rendszer, minden közlekedési eszközön egy bankszámláról-automatáról-mindenhonnan feltölthető kártyát lehet használni (megtett út alapján számol, nekem pl. a centrumtól-egyetemig tartó 20 perces út 1,2 euróba kerül vele). A metrón hó végétől csak ezt a kártyát lehet használni. A villamoson viszont megmarad a lehetőség az un. stripekart használatára. Ez egy 15 rublikát tartalmazó, 7,3 euróba kerülő szelvény, amelynek az általam megtett utakon egyszerre két rublikáját kellene elhasználni, bár én eggyel próbálok elevickélni. Eddig még csak egyszer próbáltak „belémkötni” (egy laza „Sorry, I have to correct it.” –tel, szóval nem ment vérre annyira). Bár a többiek mindig mondják, hogy ezen röhögnek állandóan, hogy nekik folyton precízen megnézik, pedig ők tisztességes fogyasztók:). A metrón mondjuk most már vigyázok, mert ugyan kapuk vannak bejáratnál (ami átenged ezzel a technikával), de a belső ellenőrzések is gyakoriak. Egészen addig elhittem, hogy a hülye buta turista vagyok viselkedéssel meg lehetne oldani a dolgot, amíg kedves ismerőseimet meg nem vágták fejenként 40 eurós bírsággal az Lyukasszunk egyet! alcímű Gazdálkodj Okosan! (olykor társas)játék miatt.

Jah, bringám még mindig nincs, a héten most már ráveszem magam, hogy vegyünk „nem túl legálisan” 15-20 euróért kerékpárt, mert egy drágábbat azért féltenék.

.

Az egyetem

Egész jó órákat sikerült felvennem, egyetlenegy kivételtől eltekintve. Az az egy kivétel egy pénzügyes tárgy, amelyből már sokmindent tanultam otthon, de azért vettem fel, hogy az angol szakkifejezésekkel rendesen tisztában legyek a második negyedévben felvett pénzügyes esettanulmánymegoldós szemináriumomon. A tananyag maga még jó is lenne, de a tanár. Olyannnnnyira botrány holland-vagy-tudomisénmilyen akcentussal beszéli az angolt, hogy az már fáj (félreértés ne essék, nem vagyok hatalmas mágus angolból, de azért van egy határ… :) ). Amikor pölö a mács szócskát következetesen muc-nak ejti, az egy icipicit felháborít. Jah, és mindemellett a levetített slide-ok a 84 eurós könyv mellékelt CD-jén lévő prezik (nyugi, én is csak hallottam, hogy ennyi, fénymásoltam), az előadások pedig többé-kevésbé szóról szóra a könyv szövegét követik… Hát hozzáadott-értéke nincs túl sok ennek az embernek, az biztos. A legutóbbi órán egy videót vetítettek le. Amikor megláttam a tematikában, hogy videózás, azt hittem már bejönni sincs kedve tanítani, azt mittudomén otthon a konyhából főzőcskézés és-vagy tv-zés közben videokonferencia keretein belül kívánja levezényelni az órát… De legalább a videó érdekes volt. Előzetesen kissé érdekesnek találtam, hogy mit tudnak kihozni egy Opciók árazásáról szóló filmből. Bár azért néha felszisszent a társaság, pl. amikor egy ismert pénzügyes képlet megtalálását kb. olyan hangnemben és stílusban mutatták be, mintha csak A gyűrűk urát néznénk (ilyen mondatokkal pl.: „…and then the secret has been revealed” :D )

Egyébként a nyelvtudásom is egész szépen fejlődik (ami azért is jó mert mégiscsak ez volt a legnyomósabb érvem a külföldi szemeszter mellett). Az első két hétben az órák előtt szükségem volt arra, hogy kiszótárazzam magamnak a diasort, hogy a szakkifejezéssekkel tisztában legyek, de most már a tárgyaim alapkifejezéseit-szófordulatait elsajátítottam, ha kellőképpen koncentrálok, majdhogynem mindent megértek.

Könyvtár: jah, nem is említettem. Mint az előbb már elmondtam, a könyveimet fénymásolás útján szerzem be, azonban még ez is egy külön küzdelem volt, hogy meg tudjam oldani. Ugyanis ebben a drága könyvtárban egy könyvből általában 1 kölcsönözhető + 1 helyben olvasható példányt tartanak, amely szerintem nem teljesen fedi le az olvasói igényeket. Szóval a második héten kisebbfajta hajtóvadászatot kellett indítanom az egyik könyv után (értsd: épp olyan pillanatban odaérni, amikor az megtalálható a polcon), hogy lefénymásolhassam...

A társaság

Nagy általánosságban elmondható, hogy ugyanazzal a 15-20 emberrel járunk el ide-oda, akikkel első héten megismerkedtünk, max kolibulik idején futunk össze más arcokkal. De ez nem is baj, mivel elég összetartó társaság lettünk. Jah, itt megemlíteném, hogy azért végre magyar(!) társaságom is akad, ugyanis hétfőn a néhányatok által ismert Lajtai Pisti (Rajk Szakkollégiumból lehet többnyire ismerős) Rotterdamba helyezte át a székhelyét!

A szórakozás

Hát ebben a kategóriában is akad mondanivalóm bőven, de csak néhány dolgot emelnék ki. Az nyitó (és mindezidáig egyetlen…:)) bejegyzésemben már említettem, hogy az ESN-Rotterdam nevű diákszervezet, amely pont ebben a félévben indult el 6 fős brigádjával, rengeteg programot szervez nekünk. A Café Eindeloosban minden kedden megtartott bulika kötelező program. Bár a hely hangulatához Mr. Happy Hour mellett a pincérek és pincérnők is sokat tesznek hozzá. Éjfél körül rendszeresen valami nasit szolgálnak fel, 1 óra körül karaoke-partit tartanak a bárpult mögött, akinek kedve támad, akár be is szállhat az éneklésbe. Emellett például a legutóbbi hétvégén egy közeli tipikus holland kisvárosba, Delft-be szerveztek kirándulást (amely mellesleg a holland királyi család temetkezési helyéül is szolgál. A város csendes, egyszerű és nagyszerű, telis-tele csatornákkal, 3 hét R’dami tartózkodás után kimondottan felüdülés volt. Estig sétálgatunk, majd pedig elmentünk az egyik szervező srác ottani lakására egy sörözgetős-beszélgetős-gitározgatós-éneklős estére.

A bárokon, pubokon kívül a helyi szórakozóhelyeket még nem igazán térképeztük fel, bár legutóbb egy elég érdekes diszkóba sikerült belefutnunk. Bikini névre hallgat, egyetemisták által gyakran látogatott hely, de talán az egyetlen pozitívuma, hogy a belépés díjtalan. A zenei felhozatal - hát hogy is fogalmazzak – meglehetősen változatos. Amikor megérkeztünk 2 elektroszám szólt – majd valami ismerős dalra figyelmes... megszólalt a LOVE IS GONE. (Hát komolyan… Kedves ex-L212/L202&L205 másik három tagja!!! Nélkületek azért nem ugyanaz!!! :) ) Majd ezután, nem tudom azóta se megmagyarázni, hogy ebből a számból a DJ kábé átkevert valami tinirock-számra, majd később popdiszkó lett a helyből... A másik frankó dolog, hogy körülbelül minden négyzetméterre esett egy széttört üvegpohár, így a fakíri képességeidet is tesztelheted enyhén ittas állapotodban (2 in 1 – hát nem nagyszerű). De hát ingyen volt úgyhogy annyira azért nem sírhatok.

TÁDÁÁÁÁÁÁÁÁÁmmmmmmmmmm!!!!!!!!! 2 óra melóval megszületett második bejegyzésem (lehet már csak ezért is megérné gyakrabban frissíteni???!!!), úgyhogy itt az ideje megnézni egy jól megérdemelt How I met your mother részt :) Jah, el is felejtettem, múltkor majdnem falnak mentem, amikor megtudtam, hogy Barney „Legen…..dary” Stinson a való életben meleg. Egy világ dőlt össze bennem… Bár ha jobban belegondolunk iszonyatos nagy színész lehet, ha egy ilyen szerepet így el tud játszani. (Akik nem értenék, szerezzék be valahonnan a sorozatot, higgyétek el, megéri!).

Na puszi-pá, ennyit mára, a frissitésekkel kapcsolatban tarthatatlan nem ígérek, de higgyétek el, igyekszem! :)

Első hetem Rotterdamban

Szép jó estét Mindenkinek! :)

Néhány eseménydús nappal a hátam mögött ez az első olyan estém, amelyet punnyadva a gép előtt tölthetek el, szóval nekiálltam létrehozni a már sokatoknak beígért blogomat. Hát történt egy, s más, le se tagadhatom. De hol is kezdjem.


Rotterdami napjaim nagy részét az itt tanuló Erasmusos cserediákkal töltöm (a cserediák szót külön kiemelném, ugyanis volt pár vicces szituációnk abból kifolyólag, hogy itt ugye mindenki "Erasmus"-os, mivel a Rotterdami Erasmus Egyetemre járunk...). Kialakult egy közel 20 fős társaság, akikkel folyamatosan együtt járunk el ide-oda (hogy a statisztikus beállítottságúak is gyönyörködhessenek - meglehetősen koncetrált nemzetiség szerinti eloszlással: 4 spanyol, 4 ciprusi, 3 ausztrál, 2 olasz, 2 francia, 1-1 portugál, szlovák, svéd, brazil.) Teljesen jó arcok, van egy-két kevésbé aktív emberke, de összességében nem is nagyon jöhetett volna össze jobb társaság. Az pedig, hogy összejött, nagyban köszönhető annak, hogy az egyetemi Erasmus iroda már a első napon összehozott egy PRÉMIUM vacsorával egybekötött bemutatkozó délutánt-estet. Bár az eleje nem sikerült valami frappánsan. Az évnyitó volt az első program, amire meghívást kaptunk, amit úgy kell elképzelni, mint egy gyors állófogadást, egy zöldre festett élő Erasmus-szoborral, aki a dékán beszéde erejéig leugrik talapzatáról, majd a beszéd végén koccint vele egyet. Nem kicsit nézett ki idiótán, annyi szent…

De maga a program megadta a kezdő lökést, ráadásul egy helyi, kifejezetten Erasmusos cserediákokkal foglalkozó diákszervezet (ESN Rotterdam) már a következő napra beszélgetős estet-bulit szervezett nekünk egy hangulatos pubban (Cafe Eindeloos). A hely minden keddre le van foglalva, ráadásul 8-10ig HAPPY HOUR, szóval minden féláron, ami azért nem kis könnyebbséget jelent szerény személyemnek. Az ESN ráadásul meglehetősen szívén viseli a integrálódási folyamatunkat, szombat délutánra már közös korizást is szerveztek.

Meg persze voltak kollégiumi-kollégium környéki összejövetelek is. Az EUR diákjait (Erasmus Universiteit Rotterdam) két koliban helyezik el, az International House-ban, és az ún. Africa Inn-ben. Azt tudni kell, hogy szívesen választottam volna a kolit lakás helyett, azonban a havi 550 ajrós lakbérrel nem igazán lehet mit kezdeni. Az előbbi egy viszonylag visszafogottabb hely, a mellette lévő pub-ban viszont elég nagy élet van (szerdán különösen, mivel akkor vannak italakciók). A kollégiumi fíling ezen a helyen talán nincs is annyira meg, túlzottan szeparáltak a szobák, mintha külön lakások lennének (két főre jut étkező, mosdó, konyha+külön háló). Az Africa Innben nagyobb hangulat van, de a marihuána mindent átható szaga (és tényleg abszolút) miatt leginkább egy hatalmas füves cigire emlékeztet. Így persze az ember már csak meg sem lepődik azon, amikor valaki mezítláb szörfözni próbál a folyosón, és nem igazán érti, h miért nem viszi tovább őt a víz… :D

A társasági élet mellett azért a suli se maradhat ki a sorból. Az egyetem a város észak-keleti részén fekszik, az épületeit nem mondanám sem kiemelkedően szépnek, sem kiemelkedően modernnek, bár még elég nagy része vár arra, hogy megismerjem. A tavaszi szemeszter első blokkjában (ez itt 8 hetet jelent) 4 tárgyat vettem fel, és heti 3 nap kell bejárnom. Az órák teljesen korrektek, bár kiemelkedő közülük egyedül talán az Egészségügyi szektor gazdasági értékelésével foglalkozó óra, amelyen ugyan rettentően kevesen vagyunk (8 fő), de az óra igazán interaktív és a tanár is hihetetlenül lelkes. Bár ebből kifolyólag már első hétre után 40 oldalnyi olvasnivalót adott ki már az első óra előtt, és még sikerült is átfutnom szerencsére, mivel erre utalt vissza, és ebből kérdezgetett egész órán (ehhez annyira nem vagyok hozzászokva otthon, de külföldön valahogy az embernek megjön a kedve ahhoz, hogy hétről hétre foglalkozzon a tárgyakkal) - bár ezt azért megkérdezném magamtól újra egy pár hét múlva :P

Ami talán a legnagyobb különbséget jelentette számomra, azok 2x/3x 45 perces órák és a köztük lévő 10-15 perces szünetek. Így nem kicsit több ereje van az embernek figyelni. A másik dolog, ami segít a koncentrálásban, az az, hogy nem igazán beszélgetnek órák közben az emberek. Mindez még egy három órás előadásra is ugyanúgy igaz…

Jah, és a város… Néhányatoktól hallottam, hogy fel kell készülni arra, hogy „változatos” a város, de azért erre nem igazán számítottam. Olyan mértékű ízlésficama lehet itt valaki(k)nek… Mintha minden egyes 100 négyzetméternyi területnek külön főépítésze lenne. És még az olyan helyeken is, ahol nap-mint-nap megfordulsz, ott is találsz valami újat, amire fel kell tenned magadban a kérdést (ÉS EZT MÉGIS HOGY GONDOLTÁK???!!! :) De van néhány kifejezetten lenyűgöző épület (például, amikor kijössz a pályaudvaron az alagútból és eléd tárul a Nederlanden Nationale felhőkarcolója, az nem kicsit impozáns látvány.

A lakást a végére hagytam, mivel, volt egy szép kis köröm ezzel a csütörtöki-pénteki nap folyamán. Ugye egy négyfős apartmanba kerültem, amelyet egyelőre 3-an laktuk be, a negyedik srác később csatlakozott volna hozzánk. Egy holland és egy belga sráccal laktam együtt, a lakás egyszerű volt, külön szoba ággyal + íróasztallal, közös nappali, konyha-étkező, fürdő. A srácok jó arcok voltak, már érkezésem estéjén sikerült összehaverkodni velünk. Azonban amikor már épp kezdtük volna belakni a lakást, a drága jó %!+=% főbérlő csütörtökön kijelentette, hogy a jó előre INGYEN beígért Internetért + egyéb dolgok miatt nem kevéssel magasabb összeget szándékozik elkérni Tőlünk, amit mi pedig nem igazán szándékoztunk kifizetni (sajnos a szerződést a holland srácra bíztuk, bízva abban, hogy ismeri a helyi viszonyokat, bár így utólag visszagondolva ezt nem lett volna szabad…). Így megbeszéltük, hogy hagyjuk a lakást a francba, mivel a holland srácnak van egy ismerőse akin keresztül könnyedén tud lakást találni (de 2-3 napra egy diákszállóra kellett volna átcuccolni). Én viszont tudván, hogy az Erasmusos társaságban valaki épp lakótársat keres viszonylag kedvező áron, jóval egyszerűbb volt a dolgom. Már pénteken átpakoltam egy rövid terepszemle után Sandra-hoz, így az egyik francia cserediák-leányzóhoz költöztem. A lakás ráadásul jóval nagyobb, és jobban berendezett, mint az előző (hatalmas nappalival, hifivel, internettel) szóval nem volt nehéz döntés belemenni. Sandra pedig, bár a szokásos brutális francia akcentussal beszéli az angolt, mindazonáltal hihetetlenül kedves, aranyos leányzó, könnyen ki lehet vele jönni. Bár néhány kulturális különbség kijön azért, többnyire már ismertem ezeket, mivel volt szerencsém pár hét erejéig francia cserediákprogramban résztvenni (gondolok itt ilyen szokásos dolgokra, például nem igazán tudta elképzelni, hogy bírunk felvágottat enni reggelire, de mikor kiderült, hogy a szlovák leányzó is hasonló módon képzeli el a reggeli étkezését, akkor már láthatta, hogy nem a magyar az egyetlen ilyen nép.)

Nade szumma szummárum, remélem a lakásprobléma is most már végleg kipipálva.

Kicsit elfáradtaaaaaaaaammmmmmmm, szerintem Ti is, úgyhogy fiúk-lányok, ennyit mára, mindenkit üdvözlök otthon!

Ádám