Jó estét kívánok minden Kedves Olvasónak!
A mai kiemelt témáink:
• Az ESN Rotterdam fedőnevű szervezet elmúlt csütörtökön tartotta Pub Crawl elnevezésű rendezvényét (alias Kocsmatúrát) Rotterdam belvárosának szívében. Az eseményen 50 fő vehetett részt, a jegyeket közel 48 óra alatt elkapkodták a rotterdami Erasmus Egyetem hallgatói. Az esemény az MTI szerint rendben lezajlott, az esetleges eltűntekről, sérültekről nem kaptunk információt.
• Nemzetközi diákok egy csoportja közös városnézést szervezett szombatra hollandiai Amszterdamban, tudósítónkat majd a helyszínről kapcsoljuk a további részletekről.
…és akkor kicsit bővebben:
Pub Crawl
A csütörtöki kocsmatúra igencsak kiváló programnak ígérkezett, 15 eurót kellett előre befizetni egy egész estés szórakozásért. Az árban benne volt 6 ital + az utolsó helyszínnek, egy diszkónak a belépője, nem volt vállalhatatlanul drága. Kiemelném, hogy a rotterdami helyeket még nem sikerült annyira feltérképeznünk, szóval végre egy kis változatosságot hozott a túra. De azért nehezen indult be a móka, ugyanis a bárokat, amelyeket látogattunk nem igazán 50 főre tervezték, a szervezők pedig nem gondoltak arra, hogy le kellene osztani ezt az 50 embert csoportokra… A másik pedig, hogy a piákat nem tudom, hogy gondolták, mivel az első két helyen amit próbáltak velünk megitatni, az több volt, mint botrány. Az első valami vodka-narancshoz hasonló lötyi volt, a második pedig feles(!) pohárban kb. valami iszonyat gyenge likőr (egy portugál leányzó szerint passion fruit ízesítésű, de én nem vagyok ennyire hardcore user). És ez nem csak a magyar férfiút (mármint engem:) viselte meg, hanem a kevésbé edzett népeket (és bármily meglepő, leginkább az asszonyait) is sopánkodásra késztette. Így a harmadik állomáson már-már megváltást jelentett az a jó öreg 0,25ös Heineken. Majd a negyedik helyen a város központjánál, egy bárba vezetett az utunk, ahol egy pillanatra meghűlt bennünk a vér. Esküszöm, mintha valami meleg szórakozóhelyre küldtek volna minket a szervezők, a pulton két félmeztelen csávó táncolt, akik, mint később kiderült, a bár pultosai is egyben. Majd, hogy próbáljanak végleg taccsra vágni minket, ilyen ódivatú női ruhában „rázták” tovább. Hát nem valószínű, hogy erre a helyre még 1x visszatérek…
Innen pedig már a végállomásra vezetett az utunk, állítólag többször is Hollandia legjobb diszkójának megválasztott helyére (bár ugye tudjuk, hogy ahány hely, annyi kategória és annyi díj…), a Hollywood Music Hallba, amely megfelelő helynek bizonyult a bevitt minimális alkoholmennyiség levezetésére.
Már a bejáratnál megtetszett a hely, a kidobó gyermekkorom egyik sorozatából, a Szupercsapatból ismerős Mr T. ekte hasonmása volt. Bár amikor beült az est végén beült az apró piros Maruti Suzukijába… JAAAAJJJJ!!!!!!:)
Ehhez még hozzájön, hogy az előző helyen többek között a DJ a Szupercsapat főcímdalát tolta be egy igen érdekes mixben. Hallgassatok bele, nagggyon botrány…
A hely nem is annyira drága (5 euró az átlagos belépti díj, ahhoz képest, hogy hallottam már 20 eurós helyről is, ez egész kulturált összeg), és elég exkluzív hatást keltett bennem. Bár nem teljesen a kedvemre való zene szólt, de a hely miatt remekül éreztem magam (meglehet, hogy a hajnali 1ig tartó Happy hour is hozzájárult (2,25 euróért két sör baráti ár egy ilyen szórakozóhelyen; habár a nap elején tett fogadalmamat, miszerint első hollandiai whisky-colámat elfogyasztom, a 7 eurós összeg hatására el lett napolva)
Hajnali 4ig bírtuk a tempót, aztán hazatértünk. A legszebb az volt, amikor másnap hazafele sétálva megláttam a helyet, és ráeszméltem, hogy ez a lakásunktól mindössze 4 perc sétára van direktbe. Mi pedig vagy 15 percet kerültünk egy másik irányba...
…most pedig kapcsoljuk tudósítónkat Amsterdamból:
Amsterdam
Történt ugyanis, hogy szombaton egy napra Amsterdamba helyeztük át székhelyünket. Nem volt túltervezve a dolog, péntek délután találtuk ki, hogy mi lenne ha. Gyors üzengetés, másnap reggel (megint nem vittük túlzásba, 11-re) 8-an össze is gyűltünk a rotterdami pályaudvaron. Amsterdamban pedig tudván, hogy még úgyis visszatérünk, nem erőlködtük túl a túrát, csak szépen-nyugodtan sétálgattunk egy ideig, majd rövid kajálás után (a Burger Kingbe egyikünk akciós kuponokkal rendelkezett, úgyhogy aznap kétszer is itt étkeztünk… mint még szerintem soha életembe) a Vörös lámpás negyedbe elég gyorsan megérkeztünk. Azért meglepő volt látni, hogy a lánykák nappal is dolgoznak (illetve asszonyok, mivel egyik „kirakatban” megláttunk egy terhes kismamát, ami nem kicsit haladta meg az ingerküszöbömet, de hát ugye mindenféle fogyasztói igényt ki kell elégíteni…). Itt egy pubban pihentünk le, páran biliárdoztunk egy rövidet. 2-2 ellen játszottunk, és igen gyerekek, tényleg rá kellett jönnöm, hogy nem csak én tudok a Földön egyedül játszani:). A csapattársam, egy szingapúri srác általában biztosabb kézzel játszott, mint én, bár egy ugratásos ütésemnél még ő is csak elismerően bólintani tudott.
Innen két lehetőség volt, a Rijks múzeum, vagy a Heineken Experience kalandtúrája. Végül mindkettő teljesült. Hollandiai múzeumkártyám birtokában (22,5 euró igencsak jutányos ár az ált 10 euró körüli egyszeri belépőkért) ingyen kaphatok jegyet a legtöbb múzeumba, így egy kanadai srácnak, aki már járt mindkét helyen és nem akart fizetni, elkísértem, hogy hátha szerezhetek jegyet, bemehessen ingyen a múzeumba. Más helyeken ez könnyen megoldható, mert bemész a múzeumba, kezedbe nyomnak egy 0 eurós jegyet, azt tulajdonképpen bárkinek odaadhatod. Itt azonban fokozottabb volt a biztonsági ellenőrzés, már a pulthoz is át kell menni a szűrőn, így végül nem sikerült véghez vinni a tervet, bár végül nem kérték a személyimet. Így viszont egy gyors körbenézés még belefért (márciusban még visszajövök úgyis, de ha már itt vagyok), volt egy 15 percem a találkáig a Heineken Experiencenél. De vicces volt a világ egyik leghíresebb múzeumában csak így kb. végigfutni, nem vágom, mit gondolhattak a teremőrök. Egyedül a leghíresebb festménynél, Rembrandt Éjjeli őrjáratánál és egy számomra eléggé megfejthetetlen képnél időztem el hosszabb ideig (elolvastam angolul mit kellene látnom, de két perc múlva se találtam meg mindent rajta…).
Következett tehát a Heineken Experience, ez is igen jó mókának ígérkezett. Így utólag visszagondolva azért nem volt annyira nagy durranás, de akkor meglehetősen jól éreztem magam, és hát ezt mindenképpen látni kell. Azért a sörkészítés, meg a brandépítés folyamatán elég szépen végigvezetett, a közbeiktatott pultosok meg tök jó arcok, velük is el lehetett hülyülni. Nemrég vezették be náluk azt a szabályt, hogy nem ihatnak egy kortyot se munka közben. Bár szerintem ez nem teljesen vethető össze a Heineken mostani „Enjoy Heineken Responsibly!” kampányának, a semmit nemigen lehet felelősségteljesen élvezni:)
A hátralévő időt kajálással, meg egy-két bár meglátogatásával töltöttük. Jah, meg az egyik srác valami 92%-os abszintot talált egy boltban még délután (2 decis üveget 25 euróért(!) közel 7500 Ft, komolyan mondom, hogy nemnormális + este a Burger Kingben egy kólába keverte bele a felét. Az elején szívószállal próbáltunk a lehető legminimálisabb mennyiséget csak megízlelni, de már ahogy hozzáért, marta is a torkodat. Viszont Amszterdamban végre egy olyan kiskocsmát találtunk, amilyet már Rotterdamban is szeretnék találni. Nem túl nagy, hangulatos berendezés + nem a hozzánk hasonló gyökér turistákkal van tele:) Végül hajnali 3 körül vonatra szálltunk, és visszatértünk imádott Rotterdamunkba:)
Szóval jó éjt Mindenkinek!
+ Egy kis ajándékkal kedveskednék, azoknak akik idiág kitartottak:)
A heti bónusz videó: A három tenor Amsterdamban
(sajnos botrányosan lekeverték a hangunkat, szóval nem teljes az élmény, de azért 15fős durván vigyorgó nézőközönség előtt kellőképpen vicces volt)



Azért ez a dülöngélés még hang nélkül is nagyon komoly :)
VálaszTörlésA Rijks múzeumba tényleg érdemes még visszamenni, azért van egy-két nagyon híres kép ott. Nem tudom, hogy vagy vele, nekem az Éjjeli őrjárat pont tök nagy csalódás volt. Hatalmas kép, de teljesen kifejezéstelen arcokkal...
További jó élmény-gyűjtögetést - az eddigiek nagyon jól hangzottak :)