Első hetem Rotterdamban

Szép jó estét Mindenkinek! :)

Néhány eseménydús nappal a hátam mögött ez az első olyan estém, amelyet punnyadva a gép előtt tölthetek el, szóval nekiálltam létrehozni a már sokatoknak beígért blogomat. Hát történt egy, s más, le se tagadhatom. De hol is kezdjem.


Rotterdami napjaim nagy részét az itt tanuló Erasmusos cserediákkal töltöm (a cserediák szót külön kiemelném, ugyanis volt pár vicces szituációnk abból kifolyólag, hogy itt ugye mindenki "Erasmus"-os, mivel a Rotterdami Erasmus Egyetemre járunk...). Kialakult egy közel 20 fős társaság, akikkel folyamatosan együtt járunk el ide-oda (hogy a statisztikus beállítottságúak is gyönyörködhessenek - meglehetősen koncetrált nemzetiség szerinti eloszlással: 4 spanyol, 4 ciprusi, 3 ausztrál, 2 olasz, 2 francia, 1-1 portugál, szlovák, svéd, brazil.) Teljesen jó arcok, van egy-két kevésbé aktív emberke, de összességében nem is nagyon jöhetett volna össze jobb társaság. Az pedig, hogy összejött, nagyban köszönhető annak, hogy az egyetemi Erasmus iroda már a első napon összehozott egy PRÉMIUM vacsorával egybekötött bemutatkozó délutánt-estet. Bár az eleje nem sikerült valami frappánsan. Az évnyitó volt az első program, amire meghívást kaptunk, amit úgy kell elképzelni, mint egy gyors állófogadást, egy zöldre festett élő Erasmus-szoborral, aki a dékán beszéde erejéig leugrik talapzatáról, majd a beszéd végén koccint vele egyet. Nem kicsit nézett ki idiótán, annyi szent…

De maga a program megadta a kezdő lökést, ráadásul egy helyi, kifejezetten Erasmusos cserediákokkal foglalkozó diákszervezet (ESN Rotterdam) már a következő napra beszélgetős estet-bulit szervezett nekünk egy hangulatos pubban (Cafe Eindeloos). A hely minden keddre le van foglalva, ráadásul 8-10ig HAPPY HOUR, szóval minden féláron, ami azért nem kis könnyebbséget jelent szerény személyemnek. Az ESN ráadásul meglehetősen szívén viseli a integrálódási folyamatunkat, szombat délutánra már közös korizást is szerveztek.

Meg persze voltak kollégiumi-kollégium környéki összejövetelek is. Az EUR diákjait (Erasmus Universiteit Rotterdam) két koliban helyezik el, az International House-ban, és az ún. Africa Inn-ben. Azt tudni kell, hogy szívesen választottam volna a kolit lakás helyett, azonban a havi 550 ajrós lakbérrel nem igazán lehet mit kezdeni. Az előbbi egy viszonylag visszafogottabb hely, a mellette lévő pub-ban viszont elég nagy élet van (szerdán különösen, mivel akkor vannak italakciók). A kollégiumi fíling ezen a helyen talán nincs is annyira meg, túlzottan szeparáltak a szobák, mintha külön lakások lennének (két főre jut étkező, mosdó, konyha+külön háló). Az Africa Innben nagyobb hangulat van, de a marihuána mindent átható szaga (és tényleg abszolút) miatt leginkább egy hatalmas füves cigire emlékeztet. Így persze az ember már csak meg sem lepődik azon, amikor valaki mezítláb szörfözni próbál a folyosón, és nem igazán érti, h miért nem viszi tovább őt a víz… :D

A társasági élet mellett azért a suli se maradhat ki a sorból. Az egyetem a város észak-keleti részén fekszik, az épületeit nem mondanám sem kiemelkedően szépnek, sem kiemelkedően modernnek, bár még elég nagy része vár arra, hogy megismerjem. A tavaszi szemeszter első blokkjában (ez itt 8 hetet jelent) 4 tárgyat vettem fel, és heti 3 nap kell bejárnom. Az órák teljesen korrektek, bár kiemelkedő közülük egyedül talán az Egészségügyi szektor gazdasági értékelésével foglalkozó óra, amelyen ugyan rettentően kevesen vagyunk (8 fő), de az óra igazán interaktív és a tanár is hihetetlenül lelkes. Bár ebből kifolyólag már első hétre után 40 oldalnyi olvasnivalót adott ki már az első óra előtt, és még sikerült is átfutnom szerencsére, mivel erre utalt vissza, és ebből kérdezgetett egész órán (ehhez annyira nem vagyok hozzászokva otthon, de külföldön valahogy az embernek megjön a kedve ahhoz, hogy hétről hétre foglalkozzon a tárgyakkal) - bár ezt azért megkérdezném magamtól újra egy pár hét múlva :P

Ami talán a legnagyobb különbséget jelentette számomra, azok 2x/3x 45 perces órák és a köztük lévő 10-15 perces szünetek. Így nem kicsit több ereje van az embernek figyelni. A másik dolog, ami segít a koncentrálásban, az az, hogy nem igazán beszélgetnek órák közben az emberek. Mindez még egy három órás előadásra is ugyanúgy igaz…

Jah, és a város… Néhányatoktól hallottam, hogy fel kell készülni arra, hogy „változatos” a város, de azért erre nem igazán számítottam. Olyan mértékű ízlésficama lehet itt valaki(k)nek… Mintha minden egyes 100 négyzetméternyi területnek külön főépítésze lenne. És még az olyan helyeken is, ahol nap-mint-nap megfordulsz, ott is találsz valami újat, amire fel kell tenned magadban a kérdést (ÉS EZT MÉGIS HOGY GONDOLTÁK???!!! :) De van néhány kifejezetten lenyűgöző épület (például, amikor kijössz a pályaudvaron az alagútból és eléd tárul a Nederlanden Nationale felhőkarcolója, az nem kicsit impozáns látvány.

A lakást a végére hagytam, mivel, volt egy szép kis köröm ezzel a csütörtöki-pénteki nap folyamán. Ugye egy négyfős apartmanba kerültem, amelyet egyelőre 3-an laktuk be, a negyedik srác később csatlakozott volna hozzánk. Egy holland és egy belga sráccal laktam együtt, a lakás egyszerű volt, külön szoba ággyal + íróasztallal, közös nappali, konyha-étkező, fürdő. A srácok jó arcok voltak, már érkezésem estéjén sikerült összehaverkodni velünk. Azonban amikor már épp kezdtük volna belakni a lakást, a drága jó %!+=% főbérlő csütörtökön kijelentette, hogy a jó előre INGYEN beígért Internetért + egyéb dolgok miatt nem kevéssel magasabb összeget szándékozik elkérni Tőlünk, amit mi pedig nem igazán szándékoztunk kifizetni (sajnos a szerződést a holland srácra bíztuk, bízva abban, hogy ismeri a helyi viszonyokat, bár így utólag visszagondolva ezt nem lett volna szabad…). Így megbeszéltük, hogy hagyjuk a lakást a francba, mivel a holland srácnak van egy ismerőse akin keresztül könnyedén tud lakást találni (de 2-3 napra egy diákszállóra kellett volna átcuccolni). Én viszont tudván, hogy az Erasmusos társaságban valaki épp lakótársat keres viszonylag kedvező áron, jóval egyszerűbb volt a dolgom. Már pénteken átpakoltam egy rövid terepszemle után Sandra-hoz, így az egyik francia cserediák-leányzóhoz költöztem. A lakás ráadásul jóval nagyobb, és jobban berendezett, mint az előző (hatalmas nappalival, hifivel, internettel) szóval nem volt nehéz döntés belemenni. Sandra pedig, bár a szokásos brutális francia akcentussal beszéli az angolt, mindazonáltal hihetetlenül kedves, aranyos leányzó, könnyen ki lehet vele jönni. Bár néhány kulturális különbség kijön azért, többnyire már ismertem ezeket, mivel volt szerencsém pár hét erejéig francia cserediákprogramban résztvenni (gondolok itt ilyen szokásos dolgokra, például nem igazán tudta elképzelni, hogy bírunk felvágottat enni reggelire, de mikor kiderült, hogy a szlovák leányzó is hasonló módon képzeli el a reggeli étkezését, akkor már láthatta, hogy nem a magyar az egyetlen ilyen nép.)

Nade szumma szummárum, remélem a lakásprobléma is most már végleg kipipálva.

Kicsit elfáradtaaaaaaaaammmmmmmm, szerintem Ti is, úgyhogy fiúk-lányok, ennyit mára, mindenkit üdvözlök otthon!

Ádám